Bosskot hosszú évek óta nem állították ilyen szórakoztató rejtély elé.
Egyórányi alvástól majd felfrissül. A Hound úgyis időben felébreszti, hogy visszatérjenek a valós térbe. Bekapcsolta az összes riasztót, és elindult a kabinja felé.
*
Amint Flört jelentette, hogy Bossk bezárkózott a kabinjába, Csenlambek elindult a saját felderítő körútjára. Legnagyobb örömére, amikor behatolt a Hound központi területére, ahol sejtése szerint a hajtóművek voltak, egy karcsú felderítőhajóra bukkant.
Megállt, szemügyre vette a hajó vonalait. Akár legyűrik Bosskot, akár nem, hamarosan itt lesz az ideje a bolygó felderítésének.
Jobb lesz, ha felkészül a Hármas Számú Terv végrehajtására, ahhoz pedig át kell rakodnia azoknak a ládáknak a tartalmát erre a felderítőhajóra. De hol tudná elrejteni a hatalmas csomagokat?
Megkerülve a hajótestet két óriási lyukra bukkant. Bossk kiszerelte az ágyúkat. Csen ebből biztosan tudta, hogy a trandoshi ezzel a hajóval akarja kiküldeni őt és Tiniant. Belenézett az egyik lyukba.
Elég hely volt odabent ahhoz, hogy elférjen benne egy vuki.
Na nem ő, hanem…
Keserűen elmosolyodott. A ládáiban két karbonitba fagyasztott fajtársa rejlett, akiket a Birodalom végzett ki. A testüket az egyik vukibázisnál dobták ki. Csenlambek megesküdött, hogy úgy bosszulja meg halálukat, hogy közben felhasználja a holttesteiket. Bossk droidjának, X10-D-nek, állítólag nincs agya, úgyhogy Flört könnyen rá tudja venni, hogy átszállítsa a testeket az ágyúk helyén tátongó lyukakba. És szólni kell Flörtnek, hogy a Hound érzékelői továbbra is telinek mutassák a két ládát.
Következő lépésként Flört segítségével felosont a hídra, kezében az adatchippel, amit Tinian előbányászott neki. Mielőtt leült volna, Flörtöt becsúsztatta a helyére, a navigációs számítógép alá. Néhány hosszú másodperc után a droid felcsipogott.
− Biztonságban vagy… valamennyire.
Csen magyarázatot követelt.
− Kétpercenként ellenőrizni fogják a hidat. Akármit akarsz is csinálni, igyekezz vele!
Szinte azonnal el is sípolta az első figyelmeztetést. Csen mozdulatlanná dermedt a műszerek fölött, míg Flört ismét meg nem szólalt.
− Oké. Gond nélkül felülbíráltam.
A vuki kérdően morgott valamit.
− Nem, ne tépj ki semmilyen kábelt! − válaszolta Flört. − A Houndot majd én pórázon tartom.
Csen elővett egy miniatűr szerszámkészletet a töltényövén lévő zsebből. Levette a központi számítógép borítását, és elkezdte tanulmányozni az áramköröket. Már majdnem rájött a felépítésére, mikor Flört ismét felsípolt. A vuki sietve visszahelyezte a burkolatot.
Öt körig tartott, míg megtalálta a helyet, ahová becsúsztathatta a hamisított adatokkal teli adatchipet, és kialakított körülötte egy párhuzamos áramkört.
Épp időben. Fél órán belül odaérnek a Lomabu-rendszerbe.
Feltett egy utolsó kérdést Flörtnek.
− Még nem − csiripelte a droid. − Sajnálom.
Akkor a Hármas Számú Terv következik. Flörtöt a navigációs számítógép alatt hagyta, hátha sikerül még neki az áttörés, és visszament a kabinjukba.
Tinian a kommunikációs konzol mellett kuporgott, nekitámaszkodva a jobb oldali falnak, fején egy könnyű, gégemikrofonos fejhallgatóval. Eddig még csak sztatikus zörejt hallott.
Bossk a kapitányi ülésben ült, Csen pedig a másodpilótáéban. Csen azt mondta a lánynak, hogy szerinte Bosskot mulattatja, hogy egy vuki ül mellette a hídon. A trandoshi felkapcsolta a híd világítását. Zöld pikkelyei narancssárgás árnyalatban játszottak, ahol rájuk vetült a fény.
Bossk kikapcsolta a hiperhajtóművet. A Hound fénysebesség alá lassult, és megjelent előttük egy naprendszer. A navigációs számítógép adatai szerint hat, szeszélyes pályákon keringő bolygóból állt. A látvány sokkal inkább egy atommag körül keringő elektronokat ábrázoló vázlatra emlékeztetett, mint a csillagrendszerek megszokott lapos pályagörbéire, mintha csak valami csillagközi óriás gázolt volna át a Lomabu-rendszeren. Bossk a harmadik bolygó keringési síkja felé irányította a Hound’s Tooth-t. A távolból a planéta csak egy kis kék korongnak tűnt, egyetlen holddal. Az érzékelők szerint a felszínét majdnem teljes egészében óceánok borították, csak helyenként jelezték hosszú szigetsorok a tektonikus lemezek ütközési vonalát.
− Kitűnő! − sziszegte Bossk. − Hound, állj tehetetlenségi pályára, és kapcsold ki a hajtóműveket!
− Nyugtázva. − A hajóra csend ereszkedett. Az esetleges érzékelők szemében csak egy kósza aszteroidának tűnhetett.
Tinian feszülten figyelte, ahogy Bossk megpöccintett egy kapcsolót a jobb alkarját rejtő mélyedés mellett. Ettől a pillanattól kezdve csak óvatosan használhatták a hajó érzékelőit. A kiszűrődő jeleket érzékelhették a birodalmi őrjáratok… bár a trandoshi azt hitte, hogy a vukik őrszemei elől bujkálnak.
Csenlambek felvakkantott.
− Az érzékelők hatótávolságán belül lehet már a Falcon? − tolmácsolta Tinian.
Bossk szemügyre vette a képernyőket.
− Már ha itt van egyáltalán − morogta. − Ha átvertetek, az első rabszolgapiacon eladlak benneteket.
A Hound központi képernyőjén feltűnt egy kolónia képe. Csen korábban már említette Tiniannak, hogy nagyon fog hasonlítani a Gandolo IV-re. Bossk újra elindította a keresősugarat, ez alkalommal szűkebbre véve a tartományát.
A lomabui „kolónia” felé egy szabálytalan alakzat tartott.
− Koréliai YT-1300 teherhajó − jelentette a Hound baritonja. − Átalakítva. Nagyon átalakítva. Illegálisan átalakítva. Legénység és utasok: egy vuki és két ember.
Bossk a bal kezével kikapcsolta a konzolt.
− Megvannak! − kiáltott fel izgatottan.
Tinian mintha hallott volna valamit. Megérintette a fejhallgatóját.
− Hallgassátok!
Bossk kierősítette az adást az egyik hangszóróra.
− Nagyon vicces! − mondta vontatottan egy férfihang. − Mi azonban csak leszállási engedélyt kérünk. Megadjátok, vagy fogjam az árut, és vigyem vissza a Nada Synntre?
− Solo! − szisszent fel Bossk. − Minden energiát kikapcsolni!
A hídra sötétség borult.
Tinian az egyik tenyerébe rejtette parányi zseblámpáját. Az ujjai között vörös fény szűrődött át. Ezek szerint a Hármas Számú Terv következik. Nagyon bízott benne, hogy erre nem kerül sor. Csen, remélem, készen állsz! Talpra állt.
− Menjünk, kapjuk el őket! − Próbálva harciasnak látszani, rácsapott a pisztolyára. − Itt az ideje feltölteni ezt, Bossk. És Csennek is szüksége lesz a számszeríjára.
Bossk kihúzta az alkarjait a mélyedésekből, és összedörzsölte őket.
− Tinian, azt akarom, hogy te és a vuki derítsétek fel Solo lehetséges szökési útvonalait! Mérjétek fel a szövetségeseit és erőforrásait! Kitűnő alkalom lesz a tanulóéveid lezárására.
− Most már nem használhatjuk az érzékelőinket! – tiltakozott a lány
Bossk elővillantotta a nyelvét.
− Így van. A felderítőhajómmal, a Nashtah Puppal fogtok menni.
Szokatlan kezelőszervei ellenére Csenlambek ugyanolyan barátságosnak találta a Pupot, mint bármelyik felderítőhajót, amin eddig utazott… és széles sávú adóvevői is voltak, köztük Csen kedvenc oldalsávjával. A vezérlőpultja félkörben körülvette a két, fekete bőrrel borított pilótaülést, és a képernyők elhelyezése azt az illúziót keltette, mintha a Hound hídjának trapéz alakú ablakain néznének ki.
Csen tett egy kört visszafelé, hogy kitapasztalja a hajó fordulékonyságát. A zsilipkapu, amin keresztül a Hound kibocsátotta magából a Pupot, most lassan becsukódott. Ebből a szögből egyértelműen látszott, hogy a Hound főhajtóművel a híd alatt helyezkednek el, a fúvókái pedig a hátsó negyedében.
− Vigyázzatok! − reccsent fel Bossk hangja a fülhallgatóikban. − Folyamatosan rajtatok tartok egy kvadágyút!
− És ugyan minek? − csattant fel Tinian. − Hiszen gyakorlatilag fegyvertelenek vagyunk.
Csen rámordult, hogy vigye a Pupot lefelé, lőtávolon kívülre, majd rámutatott az egyik fülére, aztán a válla fölött vissza, a Hound felé: Bossk kétségkívül lehallgatta őket.
A lány bólintott, és megragadta a botkormányt. A vezérlőpult pont úgy ölelte körül a két ülést, hogy bármelyikük kényelmesen elvezethette a hajót.
− Tetszik ez a kis teknő! − simogatta meg Tinian a botkormányt.
− Honvágyad van a Wroshyr után − vakkantotta Csen.
− Nem én kértem, hogy gazdagnak szülessek! − vitatkozott a lány. − Csak nem bánnám, ha ez a kicsike az enyém lehetne.
Csenlambek beletúrt a szerszámoszsákjába. Flörtöt a Hound navigációs számítógépe alatt hagyta, viszont magával hozott egy távirányítót. A műszert − amely nagyobb volt, mint maga Flört − most bekötötte a Pup fő kommunikációs áramkörébe. Aztán elküldött egy kódolt üzenetet Flörtnek: két percre kapcsold ki a Hound hangfrekvenciás érzékelőit, aztán tíz percre a tolmácsát!
A távvezérlő kétszer felcsipogott, jelezve, hogy az üzenetet vették. Egy perc múlva újabb két sípolást hallatott. Flört sikerrel teljesítette az utasításokat.
− Hallottam − biccentett Tinian. − Ezek szerint Bossk most két percig nem hallhat minket?
Csen helyeslően felüvöltött, és átvette a lánytól a botkormányt. A képernyőn egyre nagyobbra nőtt a Lomabu III. A nappali félteke felé közeledtek, dél lehetett odalent, a narancsfényű nap alatt. A birodalmiak nem vehették észre őket.
− Üzenet Desnand kormányzó, ismétlem, Io Desnand kormányzó részére az Aida-rendszerbe − hadarta Tinian a mikrofonjába. − Jelenteni szeretnénk, hogy a trandoshi fejvadász, Bossk, ismétlem, fejvadász, ismétlem, Bossk, illegális leszállásra készül az önök börtönbolygóján, a Lomabu III-on. Célja törvényellenes gyilkosságok elkövetése az önök munkásai körében a munkások prémjeiért. Itt egy másik fejvadász beszél. Megfigyelés alatt tartom Bosskot, de ő is szemmel tart engem. Mennyit érne meg önnek, ha elfognám? Kérem, ezen a hullámhosszon válaszoljon… 1435 szabványórakor.
Az üzenetet az Aida, nem pedig a Lomabu felé küldte el. A távolság miatt számíthattak egy kis késésre. Csen rámutatott a fedélzeti kronométerre, hogy figyelmeztesse Tiniant: a két perce mindjárt lejár. Most kezdődött a vuki tíz perce. A lány kikapcsolta az adó-vevőt, és visszavette Csentől a botkormányt.
Miután a birodalmi kormányzót riasztották, a vukinak le kellett zárnia a csapda másik végét is. Fel kellett vennie a kapcsolatot a lentiekkel. A vuki foglyokat akkor is ki kell szabadítani, ha Flört nem jár sikerrel a Hound fedélzetén. Csen átkapcsolta az adóvevőt egy helyi frekvenciára.
Kísérteties, süvöltő hangok töltötték be a fülkét. Az oldalsáv kitűnően megfelelt a vuki beszéd átvitelére, a basicre viszont alig lehetett ráhangolni. Bossk akár egy egész álló napig hallgatózhat, akkor sem fog érteni semmit. Sőt talán még a tolmácsprogramja sem.
Csen bejelentkezett a lentieknél.
Először semmi sem történt. Elképzelhető volt, hogy a fogolytáborban nem sikerült felállítani egy titkos adóvevőt. Csen azonban mérget vett volna ennek az ellenkezőjére.
− Próbáld meg még egyszer! − javasolta Tinian. – Épp most értünk be az ionizált légköri réteg alá.
Csen ismét beleüvöltött a mikrofonba. Ahogy Tinian közelebb vitte a Pupot a kiszemelt szigetcsoport felé, a válaszul felhangzó üvöltés hirtelen modulált lett.
Csen rávigyorgott Tinianra, majd belekezdett a tulajdonképpeni mondanivalójába. Alaposan el kellett magyarázni a feladatát, beleértve azt is, hogy le akart szállni és el akart játszani egy színlelt tűzpárbajt. A sziget, ami felé tartottak, egyre nagyobbra nőtt a képernyőkön.
− Magyarázd meg neki, hogy be kell férkőznünk Bossk bizalmába! − sziszegte Tinian, miközben kikanyarodott a tenger fölé a sziget nyugati partjainál. A fogolytábor a keleti parton állt.
Csenlambek ismét próbálkozott. Úgy vélte, a vonal másik végén egy idősebb hím kezelheti a házilag összetákolt készüléket, aki retteg attól, hogy az őrök hamarosan visszatérnek.
Csen nem kérdezte, miféle fenyegetéssel tartják kordában a birodalmiak fajtársait. A Pup érzékelői nehézfegyvereket jeleztek: két turbólézerüteget és rengeteg azonosítatlan, fémből készült berendezést.
Valahogy a foglyok kezére kell juttatnia azokat a fegyvereket!
Tinian leereszkedett egy sűrű, zöldellő dzsungel fölé, s szinte a fák koronáját súrolva száguldott a sziget keleti partja irányába.
− Mi az? − reccsent fel hirtelen Bossk hangja a fülkében. − Mit műveltek?
Az idejük lejárt. Ha Flört hosszabb időre próbálná elnémítani a Pupot, Bossk gyanakodni kezdene.
− Megpörköljük egy kicsit a bundájukat − hajolt a mikrofon fölé Tinian. − Vigyünk vissza mintát?
− Ha tudjátok, hogy kell − felelte Bossk. Úgy hangzott, mint egy kihívás.
− Szedd össze magad, Csen! − morogta Tinian. – Egy perc múlva leszállunk.
A lány nem bízott túlságosan a repülési képességeiben, ráadásul egy ismeretlen hajót vezetett, még ha hamar meg is kedvelte azt. Csen lesöpörte a kis emberkezeket a botkormányról. Függőleges irányba állította a hajtóműveit, és gyöngéden letette a Pupot egy szirt mellett, közel a tengerparthoz. A fogolytábor a sziklás emelkedő északi oldalán terült el.
− Lenyűgöző − jegyezte meg Tinian sóvárogva.
A vuki gyengéden belebokszolt a lány vállába, és ráparancsolt, hogy olvassza ki a ládákat. A holttesteknek még melegeknek kell lenniük, mikor visszaindulnak a Houndra.
− Vigyázz magadra. Csen! − markolta meg a karját Tinian.
A szőrös óriás halk viszlátot mordult felé. A lány aggodalma elégedettséggel töltötte el, de megtisztelve is érezte magát tőle.
Csen kinyitotta a hajó ajtaját, és lemászott a Lomabu III felszínére. Az orrát megcsapta a hűvös, nedves szél, szőrtelen tenyerei megborzongtak a fuvallattól. A sós illatba döglött halak és a vízben lebegő növények szaga vegyült. A ragyogó kék ég alatt, nem messze a Puptól, a tenger hullámai egy hosszú, csipkés taréjú, foghíjas falat ostromoltak. A vízfelszínen a zöld algák ötvösműveket megszégyenítő mintázatokba rendeződtek. Távolabb a parttól, a zafírkék hullámok között újabb romos falak alkottak zegzugos labirintust. A törött kövekkel és acéllal szegélyezett tetejű romok alig törték meg a víz mozgását.
Csen és Tinian egy elhagyatott város szomszédságában szálltak le. Néhány év vagy legfeljebb néhány évtized múlva a hatalmas óceán a megmaradt falakat is elmossa majd, s velük együtt eltűnnek a lomabui civilizáció utolsó emlékei is.
Csenlambek kíváncsi lett volna, hogy néztek ki a Lomabu őslakói, és milyen bűnt követtek el, amiért a Birodalom végül az egész bolygót elnéptelenítette. Vajon rabszolgák lettek, mint az ő népe… vagy elpusztultak?
Ellenőrizte a számszeríját. Ismét a helyén volt minden alkatrész. Kissé aggasztotta a tudat, hogy Bossk ennyire ismeri a kashyyyk fegyvereit.
A sziklaszirt, ami eltakarta előle a fogolytábort, a Pupot is el fogja rejteni az őrök szeme elől. Csen elindult, végig egy göcsörtös barna fákból álló kis ligetben maradva, amely a szirt lába és egy világos színű homoksáv között terült el.
Amint megkerülte a szirtet, feltárult előtte a fogolytábor. Szürke falai egyenes, tökéletes vonalakat alkottak. Nemrég épülhettek, és a rabszolgák folyamatosan karbantartották őket. A tábor egy keskeny félsziget távolabbi végében helyezkedett el, és egy magas fémkerítés vette körül. A négy sarokban egy-egy komor őrtorony magasodott, a félsziget bejáratát pedig a világos homoksáv választotta el a szigettől.
Csak az egyik turbólézerüteg volt Csen számszeríjának lőtávolán belül. A fegyver elpusztítása elő fogja segíteni a lázadás kirobbantását. A vuki mélyen meggörnyedve közelebb araszolt. A tenyere a kavicsos talajt súrolta.
Már majdnem rátette a jobb kezét a fehér homokra, mikor észrevette, hogy a homok is mozog. Lehajolt, hogy jobban szemügyre vegye. Amit eddig homoknak vélt, az valójában egy apró lényekből álló, hatalmas telep volt. Az egyes lények mérete körülbelül megfelelt egy homokszemének, a lábaik vagy csillóik létezésére pedig csak következtetni lehetett. A telep hömpölyögve mozgott, ahogy a parányi lények át- és átmásztak egymáson.
Csen a kúszóhomok feletti talaj nedvességéből arra következtetett, hogy nemrég kezdődhetett el az apály. Bár a lények mozgása teljesen véletlenszerűnek tűnt, a telep lassan követte a visszavonuló hullámokat.
A vuki kitépett a nyakából egy csipetnyi szőrt, és rádobta a telepre. A szőr azonnal eltűnt, amint hozzáért a lényekhez.
Falánk kis fenevadak! Csen hátranyúlt, letört egy ágat, és rádobta a hömpölygő homokra.
Egy pillanat alatt felfalták.
Ez megmagyarázta, miért éppen ezt a félszigetet választották a birodalmiak a fogolytábor számára. A mindent elnyelő homok − még apály idején is − tökéletesen bezárta a vukikat, akik egyébként szinte minden fegyvernek fittyet hánytak. Csen kíváncsi lett volna, hogy a birodalmiak vajon hagytak-e „megszökni” egy foglyot, demonstrálandó a homok étvágyát…
Ez azonban csak hiábavaló spekuláció, figyelmeztette magát. Az ő feladata az, hogy egy kis hőt termeljen Bossknak, mintha tűzharcba keveredett volna… hogy a lehető legvalósághűebben szedhesse rá a trandoshit azokkal a holttestekkel.
Gondosan elkerülve a homokot közelebb araszolt az őrtoronyhoz. A töltényövéről levett egy robbanófejet. A könyökét alacsonyan tartva ráillesztette egy nyílvesszőre, gondosan célzott, majd lőtt.
A tornyot narancssárga lángok árasztották el. Egy emberi hang felsikoltott. Csen felpattant, és rohanni kezdett a szirt felé. Szerette volna látni, hogy néz ki a robbanás Bossk képernyőin, hiszen egy nem létező helyszín közepén kellett megjelennie.
A szirtet megkerülve megpillantotta Tiniant a Pup létrája mellett.
− Ne lépj a homokra! − kiáltotta a lány. − Az nem…
Csen egyetértően visszaüvöltött, és szavait megtoldotta egy kérdéssel, miközben felmászott a létrán.
− Én jól vagyok. És te?
A vuki beviharzott a pilótafülkébe, és majdnem hanyatt vágódott valami vörös pocsolyába lépve. Tinian a két vuki holttestét az üléseik és a bejárat közé fektette le.
− Nem fértek el máshol − magyarázkodott a lány miközben utána mászott. − Amint kiolvasztottam őket, rögtön elkezdtek vérezni.
Csen tudni akarta, mit csinált a társa a ládákkal.
− Bevonszoltam őket az erdőbe. Nem hinném, hogy Bossk ott rájuk bukkan.
És felvonszolta a két vukit a létrán. Ezzel meg kellett volna várnia őt. Csen magában morgolódva belevetette magát az egyik ülésbe, és megragadta a botkormányt.
Miután leszálltak a Houndra, Tinian kinyitotta a Pup ajtaját. Bossk lent várt rájuk, szinte normális megvilágításban.
− Most már a vuki bűnözők is tudják, hogy itt vagyunk! − horkant fel. − Ez minden, amit elértetek?
− Nem egészen! − válaszolta Tinian hasonló hangnemben. Könnyen ment, nagyon fájt a háta. − Elvégeztük a felderítést is. Solo és Csubakka a felszínen nem szökhetnek meg. A parton végighúzódik egy élő, mindent elnyelő homoksáv, úgyhogy csak felfelé menekülhetnek. Ami pedig a szövetségeseket és erőforrásokat illeti… Rengeteg vuki, de már kevesebb, mint tegnap. Segítenél lecipelni ezt a két irhát? Van még egy kis hús is rajtuk.
− Irhák? − pattant fel Bossk a létrára, hogy benézzen a hajóba. − Tényleg elkaptatok?…
Elhallgatott. A frissnek látszó hullák még mindig vérezve hevertek a fedélzeten. Csenlambek a helyén ült, egy üvöltés kíséretében felvillantva agyarait. Tinian ez alkalommal pontosan fordított.
− Bűnözők. Ajándék − tette hozzá –, ha esetleg nem bíztál volna bennünk. Csen elkapott két őrt.
Bossk lenyúlt, és megsimogatta az egyik holttest dús, fekete végű, barna bundáját.
− Nem hittem volna, hogy tényleg képesek vagytok szabad vukikat ölni − válaszolta. − De most már hiszek nektek. Elfogadom az ajándékot.
Hát persze hogy hiszel nekünk! Tinian hagyta, hogy Bossk egyedül cipelje le a kihűlő testeket a Pup fedélzetéről. Csen a helyén maradt, az ajkait rágta. Szaporán pislogott, ami arra utalt, hogy rosszullét kerülgeti. Megkérte Tiniant, hogy mondjon Bossknak valami meggyőzőt.
− Csen azt mondja − fordult a lány trandoshi felé – hogy undorítónak tartja azt, ahogy a szakmát űzöd. Ugyanakkor azonban belátja a dolog pénzügyi szükségszerűségét.
Miközben lemásztak, Bossk odahívta az X10-D droidot.
− Remek bundák! − simította meg a másik, teljesen fekete holttestet is. − Kiváló állapotban. Úgy százötven évesek lehetnek?
Csen elfordította a fejét.
Szerencsére az X10-D begördült a hangárba, és megakadályozta, hogy Csen még rosszabbul legyen Bossk viselkedésétől. A hatalmas droid elvonszolta a holttesteket a hajó hátsó része felé. Bossk könnyed léptekkel követte. Tinian lelki szemei előtt feltűnt a nyúzóasztal és a cserzőtartály.
Csen remegve, jajgatva kétrét görnyedt.
Tinian habozva megfogta a vuki vállát. Amikor az nem rázta le magáról a kezét, megszorította az izmait. Csen még a legerősebb szorítását is csak gyengéd simogatásnak érezte.
− Mindketten boldogok lennének − suttogta a lány –, ha tudnák, hogy halálukban is segítettek végezni ezzel a mészárossal.
Csen hátravetette a fejét, és halkan felüvöltött.
− És te is láttad, hogy méregette Bossk a bundádat, Ng’rhr. − Ismét megszorította a vuki vállát, aztán ellépett mellőle. Beléhasított a gondolat, hogy ha elveszítené Csenlambeket, akkor megint elárvulna. Az anyja még csecsemőként elhagyta. A nagyszüleit hidegvérrel meggyilkolták. Daye összezúzott testtel hevert többtonnányi törmelék alatt.
A Hound fedélzete elmosódott a lány szemei előtt. Nem szabad, hogy Csen így lássa!
− Észrevetted, hogy nem küldött vissza minket a kabinunkba… és a világítást sem kapcsolta le? − nyögte ki. − Menjünk, együnk valamit!
Tinian beprogramozta a konyhában a legjobb ételeket, amiket csak talált, köztük egy nagy tál vörös kukacot Bossknak. Ha valamikor, akkor most igazán barátságosnak kellett lennie a trandoshival. Émelygését legyűrve szólt a Houndnak, hogy hívja az étkezőbe Csent és Bosskot.
Csen botorkált be elsőnek, szótlanul leült az asztalhoz. Bossk fertőtlenítőszagot árasztva érkezett meg.
− Ah! Köszönöm, ember.
− Elég lesz?
A hüllő leült a vonagló, vörös kupac elé.
− Egyelőre. Csenlambek barátom, miért nem eszel?
Csen pislogva, az orrát húzgálva nézett le a tányérjára.
Tinian magában elátkozta a gondatlanságát. A vuki számára természetesen bűzlött az egész hajó. Bossk épp most nyúzott meg két másik vukit. Hogy is tudna Csen enni? Tinian elkészíttetett magának egy adag klónozott sónyaló-bordát, majd leült. Szívélyesnek kell lennie. Vidámnak. Határozottnak.
− Mit mondott? − kérdezte Bossk.
− A túl sok izgalom − magyarázta Tinian, beleharapva az egyik bordába. − Majd eszik, ha megnyugodott egy kicsit − tette hozzá tele szájjal. − Figyelj csak, Bossk! Elég jól állnak odalent a dolgok. Az érzékelőim két emberi életformát jeleztek a vukik között. Az egyik jellemzői tökéletesen megegyeznek a Solóéival.
− Felvetted?
− Persze. − Akkor töltötte le az adatot a Pup fedélzeti számítógépébe, amikor Csen felrobbantotta az őrtornyot. Akárcsak a másik adatchipet, ezt is a vuki „egyik barátjától” szerezték.
− Kitaláltam egy tervet arra, hogyan foghatnánk el őket élve − jelentette be Bossk.
− Tegyél úgy mintha örülnél! − mordult rá Tinian Csenlambekre.
Csen fogott egy bordát, rámeredt, felhúzta az ajkát, és elbődült. Aztán beleharapott, és elszántan rágni kezdte a húst.
− És mi lesz a mi feladatunk? − kérdezte Tinian.
− Én bolygó körüli pályára állok, és elcsalom a Falcont − válaszolta Bossk. − Ti a lenti védelmi rendszert fogjátok semlegesíteni. Két helyen is színlelt támadást indítunk, aztán jöhet az igazi.
Amikor is, elmélkedett Csen fennhangon, majd hátba támadsz minket.
− Azt mondja − vágott közbe Tinian –, hogy a Pup fegyverzetével nem sok kárt tehetünk a védelmi rendszerükben.
− Erről hamarosan gondoskodni fogok − nyugtatta meg Bossk.
Csen utasította a lányt, hogy vitatkozzon.
− Sokkal több hasznunkat vennéd a Hound fedélzetén − vetette föl Tinian. − Remek ez a hajó!
− Nem hagylak egyedül itt titeket.
Tinian hallotta már, hogyan nyűgösködnek az embergyerekek. Olyan hangnemet választott, amit különösen utált.
− Nem hinném, hogy itt hagynád Csenlambeket és velem repülnél. Te és Csen viszont nem fértek el a Pupon. Mi lenne, ha Csent leküldenéd, engem pedig itt hagynál…
− Elég! − mordult fel Bossk. − Eléggé megbízom bennetek ahhoz, hogy felfegyverezzem a Pupot. Így hajthatjuk végre a leghatékonyabban a küldetésünket.
− Rendben, rendben − nyafogta Tinian.
*
Miután megtöltötte a gyomrát élő hússal, Bossk őrségbe rendelte Tiniant. Csenlambeket bezárta a kabinjukba, ellenőrizte a Hound biztonsági rendszereit, aztán befejezte a második vuki megnyúzását. A holttest már teljesen megmerevedett. A bőrt a két karjára fektette, és óvatosan belecsúsztatta a cserzőkádba. A prém buborékolva eltűnt a folyadékban. A váratlanul kapott két skalptól felvidulva kidobta a maradványokat a zsilipen. A vukiknak büdös, olajos szaguk volt.
− ExTen-Di! − kiáltotta, mikor visszament a raktérbe. − Fogd a Pup fegyvereit!
A bronzvörös droid előregördült, kinyújtotta hosszú karjait, és kinyitott egy ládát. Kétméteres kartávolságban maga elé emelve egyik kezével megfogott egy hatalmas, henger alakú fegyvert, majd a másikba is felkapott egyet. Így kiegyensúlyozva felemelte terhét, és kigurult a főfolyosóra. Bossk a nyomában lépdelt.
A hangárban a Pup halkan pattogott, mintha éppen lehűlt volna. Bossk az X10-D segítségével visszaszerelte a hajó ágyúit. Aztán visszaküldte a droidot a raktérbe két alkatrészért, amelyeket szállítás közben nem volt szabad rázkódásnak kitenni. Az X10-D pár perccel később óvatosan araszolva tért vissza. A karjait teljes háromméteres hosszukban kinyújtotta. A bal kezében egy kis tartályt tartott. A jobbjában pedig magasra emelve egy hatalmas, téglatest alakú torpedót.
− Töltsd be! − állt meg Bossk a Pup vetőcsöve mellett. − Nagyon óvatosan!
Az X10-D becsúsztatta a lángszőnyeg-robbanófejet a csőbe, majd átgördült a Pup oldalára, hogy kibiztosítsa és kilövésre előkészítse a lövedéket.
Bossk szaporán öltögette a nyelvét. Mikor Csenlambek legközelebb rálő a lomabui kolóniára, a robbanófej több négyzetkilométernyi területet fog izzó lángmezővé változtatni. Több száz vuki pusztul majd el Csenlambek kezei által, Bossk pedig végre bosszút áll a Gandolo IV-ért. A Bíró nemcsak sértetlen áldozatot fogadott el oltárán. A megpörkölődött skalpok ugyanolyan elégedettséggel töltötték el.
Végül pedig bekötötte a kis obahgáztartályt a Pup szellőzőrendszerébe. Attól a gyenge kis szertől eltérően, amivel korábban elaltatta Csenlambeket és Tiniant, az obahgáz maradandó idegrendszeri károsodásokat okozott a vukiknál és trandoshiaknál kisebb termetű lényeknél. Csenlambeket csak tehetetlenségre kárhoztatja, gyönyörű bundája épen marad… Tinian azonban örökre megbénul.
Az ember nőstény együtt dolgozott egy vukival. Tudta, hogy kiteszi magát a vukikra ártalmas dolgoknak. És egyébként is, a fejére kitűzött körözésben nem szerepelt az „élve” vagy „sértetlenül” kitétel.
A trandoshi gyorsan lefuttatott egy tesztet a felderítőhajón. Azt mondta az utasainak, hogy semlegesítsék a kolónia védelmi berendezéseit. Amint kilövik a lángszőnyeget, el fogja gázosítani őket. A Hound aztán távvezérléssel magas pályára hozza a Pupot, ahonnan könnyen fel lehet majd szedni, miután Bossk elfogta a Falcon utasait.
Ez lesz az igazi nehézség: sértetlenül hagyni, de elkábítani egy társaságot, amit két ember és egy vuki alkotott. Bossk nem merte megkockáztatni, hogy magára vonja Vader nagyúr haragját.
− ExTen-Di! − parancsolta. − Tölts meg hat tűlövedéket mekebvespórával! Aztán helyezd el őket a Hound hármas vetőcsövébe!
A mekebve virágpora a legtöbb emlősnél súlyos allergiás reakciókat okozott, a hüllőknél azonban nem. Elég időre megbénítja Solót és társait ahhoz, hogy Bossk behatoljon a Falcon fedélzetére, és elfogja őket.
A por azonban ötvenéves volt, legalábbis ezt állította az a nalrithi dealer, akitől vette. Ha hazudott, akkor akár régebbi is lehet. Mi van, ha már nem hat?
Könnyűszerrel elvégezhet egy szórakoztató próbát.
− Amint elhelyezted a tűlövedékeket, rakj két gramm virágport a Hound szellőzőrendszerébe!
Az X10-D megfordult és elgördült.
Az 1435. szabványóra közeledtével Tinian egyre gyakrabban pillantott a vezérlőpultra. Még most sem lett volna túl késő a Kettes Számú Tervnél maradni. Gyerünk, Flört! Fejezd már be! A parányi droid még mindig a navigációs számítógép alatt kuporgott, a Hound biztonsági rendszereit ostromolva. Talán túl sok behatolásgátlón kellett átküzdenie magát. Talán nem tudott kifogni a Hound számítógépén. A játszmájuk azonban Csen és Tinian bőrére ment.
Az üzenet menetrendszerű pontossággal érkezett meg. Io Desnand kormányzó hivatala az informátornak. a Lomabu III-on végzett jogosulatlan fejvadász-tevékenységért súlyos büntetés jár. Negyvenezer kreditet fizetünk a trandoshi fejvadász azonnali, élve történő elfogásáért.
Vader nyolcszázezret kínált a Falcon legénységéért… de a negyvenezerre se lehetett vállat vonni.
− Flört, megbízást kaptunk! − hajolt le Tinian. − Bent vagy még?
− Még mindig próbálok… − válaszolta Flört pár másodperc múlva.
A híd fényei váratlanul kihunytak. Tinian talpra ugrott.
− Bossk épp most kapcsolta ki az összes világítást a ti látótartományotokban − magyarázta Flört.
− Maradj becsatlakozva! − morogta Tinian. − És folytasd a munkát! Próbáld meg becsalni az egyik hűtőszekrénybe, ha tudod… − Tüsszentett egyet, aztán még egyet. Aztán még egyet.
Mi a fene folyik itt?
Kibotorkált a koromsötét hídról a folyosóra. Egyre nehezebben kapott levegőt. A szeme égett. Lecsukta. A szemhéjai alól könnyek patakzottak, le, végig az arcán.
Bossk bekapcsolta a komlinket. Az infravörös lámpák fényénél tökéletesen látott.
− Tinian, Csenlambek, jól vagytok? Meghibásodás történt az egyik biztonsági rendszerben. Maradjatok ott, ahol éppen vagytok. Mindjárt jövök.
Remek. A virágpor még mindig hat. Vidáman indult el a folyosókon.
Tiniant a padlón kuporogva, a kabinjuktól nem messze találta meg. A lány mindkét kezét az arcára szorította, és egyfolytában tüsszögött.
− Jól vagy? − kérdezte a trandoshi. − Szörnyen sajnálom a dolgot! A rendszert arra terveztem, hogy megbénítsa a szökött foglyaimat.
A lány szörnyen nézett ki. Az orrából és a szeméből nedvesség szivárgott.
− Nem − nyelt egy nagyot. − Egyáltalán nem vagyok jól.
Nagyon mulatságos.
− El fog tartani egy ideig, amíg elhárítom a hibát. Addig menjetek fel a Pupra, annak külön levegőrendszere van. Számotokra most az a legbiztonságosabb, ha a fedélzetén vagytok, ha elkezditek a küldetés következő szakaszát.
Tinian valahogy talpra küzdötte magát.
− Az első ajtó balra − emlékeztette Bossk. − Nyitva hagytam, úgyhogy könnyen meg fogod találni tapogatózva is.
Bossk lecsapott a kapcsolóra, és kinyitotta az utasai kabinját. Csenlambek az ágyán ült. Ha Tinian szörnyen nézett ki, akkor a vukira talán a szánalmas jelző illett a legjobban. Az arcán, a nyakán, a mellkasán összecsomósodva, átnedvesedve meredezett a bundája.
− Menj a Pupra! − mordult rá Bossk, alig bírva visszatartani a nevetését. − Tinian majd segít. Én a hídon leszek, megpróbálom helyrehozni a dolgokat.
Tinian hevesen prüszkölve végigtántorgott a sötét folyosón. Semmit sem látott, minden egyes lélegzetvétel fájdalmat okozott. Bossk bocsánatkérése hamisnak tűnt. A trandoshiak soha, semmiért nem kértek bocsánatot.
Szánalmas, remegő üvöltést hallott maga mögött.
− Csen, te vagy az? − zihálta.
A vuki ismét felüvöltött.
− Bossk azt mondja, menjünk a Pup fedélzetére. Ott tiszta a levegő. − Krákogott egyet, majd nyelt egy nagyot.
A vuki morgása ez alkalommal közelebbről hallatszott.
Tinian elvergődött a nyitott ajtóig, és betámolygott rajta. A lépéseit kongó visszhangok kísérték: ez lesz a felderítőhajó hangárja. Miközben a falat tapogatta, az egyik keze rákulcsolódott egy légzőmaszkra. Az orra és a szeme elé tartotta, de fent és lent szivárgott. Nem emberi arcra tervezték.
Shyriiwook nyelven elkáromkodta magát, és ledobta a hasznavehetetlen maszkot.
Erős, szőrös kezek kulcsolódtak a vállára, és tolták el a faltól. Csen utasításokat dünnyögött.
− Oké, vigyél be! − Tinian belekapaszkodott a vuki alkarjába, és lehunyta a szemét. Akárhányszor megpróbálta kinyitni, úgy nyilallott bele a fájdalom, mintha darazsak nyüzsögtek volna benne.
Csen forgószélként szökkent fel a létrán. Tinian elengedte a karját, és lerogyott a Pup fedélzetére, kényszerítve magát, hogy ne dörzsölje meg a szemét. A bőre, a ruhája − és Csen szőre − bizonyára tele van a mérgező pollennel.
Felgyulladt egy lámpa.
− Ott vagytok már? − reccsent fel hirtelen Bossk hangja a Pup vezérlőpultja felől. − Jobb valamivel a helyzet?
A Pup remegni kezdett. Bossk bizonyára beindította a hajtóműveket a Hound hídjáról.
− Sokkal! − kiáltotta Tinian. − Köszö… hapci!
− Rázzátok le magatokat! − utasította őket Bossk. – Állítsátok maximális teljesítményre a ventilátorokat és a légszűrőket. Az segíteni fog.
Csen közölte, hogy megtalálta a szellőzőrendszer egyik nyílását.
Tinian hunyorogva résnyire nyitotta a szemét. Csen a szellőzőrács előtt állt, és vadul sepergette a bundáját, kiszedegetve belőle a beleszáradt nyál- és takonydarabokat.
Ha a vuki nem volt szalonképes, akkor ő még kevésbé. Tinian kibújt a zubbonyából, megrázta a ventilátor előtt, aztán alaposan beletúrt a hajába. A kaparás a torkában és az orrában először csak rosszabb lett. Aztán végül mégiscsak javulni kezdett a helyzet.
Az egyik szemét teljesen kinyitotta. Már nem fájt. Megkönnyebbülten vett egy mély lélegzetet.
Csenlambek leült a Pup vezérlőpultja elé, és elmélyülten tanulmányozni kezdte a műszereket. Tinian visszavette a ruháját, majd levetette magát a másodpilóta ülésébe.
− Na… hapci! …készen állsz?
Csen igenlően mordult egyet.
− Harminc másodperc múlva felszállás − válaszolt Bossk is a hangszóróból. − A rendszereitek rendben vannak.
Bossk győzelmet szimatolt. Miután a Pup eléggé eltávolodott a Houndtól, aktiválta a lángszőnyeg robbanófej-detonátorát. Az obahgáztartály kapcsolóját maga Csenlambek hozta működésbe azzal, hogy maximális teljesítményre kapcsolta a Pup ventilátorait.
A trandoshi visszafordult a navigációs számítógépe felé, hogy még egyszer ellenőrizze a saját pályaadatait. Beütött egy számsort, amely a vukikolónia közelébe viszi majd.
Amint a Pup tüzet nyit, és ő elgázosítja Csent és Tiniant − az orrnyálkahártyájuk különösen érzékeny lesz, a pollenpróba nem várt eredményeként –, leereszkedik a bolygó fölé. Egyetlen rohamnak elégnek kell lennie, hogy a tökös Solo felszálljon, és üldözőbe vegye.
Befelé fordította a szemét. Itt vagyok. Bíró! Jól figyelj!
Csen már percek óta pályán tartotta a Pupot, mire Tiniannak végre elmúlt a tüsszögése. Az orra még mindig viszketett, belül pedig olyan volt, mintha valaki nekiesett volna egy reszelővel.
Ugyanakkor viszont ismét érezte a szagokat. S köztük olyan robbanóanyagokét, amelyeknek nem lett volna szabad a fedélzeten lenniük. Riadtan kicsatolta magát, felállt, és közel hajolt Csen busa fejéhez.
− Valami nem stimmel! − suttogta a fülébe. − Megyek, ellenőrzöm a rendszereket.
A vuki beleegyezően bólintott.
Percek alatt bejárták a Pup szűk fedélzetét. Semmit sem találtak. Tinian keze remegni kezdett. Valami nagyon nem stimmelt, és nem tudott rájönni, mi az.
Csen becsatlakoztatta Flört távkapcsolóját, aztán átváltott az oldalsávra, és a fogolytábort hívta.
A kapcsolata visszaüvöltött, a hangját alig lehetett kivenni a sztatikus zörej közepette. Tinian maga elé képzelte a vukikkal teli, robbanás előtti fogolytábor képét, és megborzongott.
Nagyon bízott benne, hogy a Pup viszont nem fog felrobbanni. Nem hitte volna, hogy Bossk hajlandó lenne feláldozni a hajót csak azért, hogy megölje őket. Hiszen mi másról lehetett volna szó?
Miközben Csen utasításokat üvöltött a mikrofonba, az egyik képernyőn feltűnt egy üzenet átirata: Behatoltam a legbelső biztonsági szintre − legalábbis azt hiszem. Hamis hibajelzést generáltam az egyik fagyasztónál.
Flörttől jött, aki még mindig Bossk navigációs számítógépe alatt kuksolt.
Csenlambek felüvöltött.
− Várj! − kiáltotta Tinian. − Töröld az előbbi utasítást! Azonnal futtass le egy tesztet a Pupon! Mit művelt vele Bossk, mikor előkészítette a felszállásra?
Bossk halkan kuncogott, mikor meghallotta Tinian rémült kiáltását. Most már túl késő, ember! Eredetileg szerette volna végignézni, ahogy az áldozatai megközelítik a vukikolóniát, de még jó néhány percet kellett volna várnia, amíg a lángszőnyeg-torpedó lőtávolságán belülre érnek.
A vezérlőpult egyik végén felvillant egy vészjelző fény.
− Mi az? − kérdezte. − Remélem, nem megint valami téves riasztás.
− Szó sincs téves riasztásról! − tiltakozott a Hound. − ExTen-Di beköltözött az egyik fagyasztóba.
Micsoda? − mélyesztette bele Bossk a karmait a tenyerébe. Biztos az a nyomorult ember nőstény piszkált hozzá az X10-D áramköreihez. Az embereknek undorító, vékony ujjaik vannak.
Vagy ismét csak a Hound valamelyik idióta hibája jött elő?
Meggyőződött róla, hogy a Pup még jó néhány percig nem tud tüzelni, majd felpattant az üléséből, és hátraviharzott a hajó farába.
− Kiment a hídról! − visította Flört. − Siessetek! Ha csinálni akartok valamit, most nem figyel!
− Te csak folytasd azokat a teszteket! − Tinian szeme már nem könnyezett, az orra azonban még mindig viszketett. Nem tudott rájönni, milyen robbanóanyag szagát érzi; valami különleges lehet, és ez nagyon aggasztotta. − Csen, beszélj a lenti barátoddal. Én hátramegyek, és elkezdek ellenőrizni minden áramkört, amihez csak hozzáférek. Valami nem stimmel, és Flört még csak meg sem próbál segíteni.
− De igen! − tiltakozott a vékony hang. − Bossk épp most lépett a raktérbe… egyenesen a fagyasztóhoz megy… megáll előtte…
Bossk a helyén állva, láthatóan kikapcsolva talált rá az X10-D-re. A fagyasztófülkék felé fordult. A bal szélső egység belső falának egyik illesztékéből folyadék csöpögött.
Morogva rácsapott egy kapcsolóra a fal közepén. Ezzel kiiktatta a biztonsági áramkört, ami normális esetben bekapcsolná az energiamezőt, ha odabent megmozdul a foglya. Felkapott egy hidraulikus csavarkulcsot, és belépett a fülkébe.
− …bemegy! − visította Flört. − Hound, kapcsold vissza az erőteret! Hound, kérlek! Hound…
Csenlambek beleüvöltött a mikrofonba.
− Jól van, jól van! − Flört duzzogva programot váltott. − Visszaszerelte az energiafegyvereket. Ismét működik a torpedóvetőtök, hőkereső…
Torpedók. Robbanófejek.
− Milyen robbanófejet szerelt be? − vágott közbe Tinian.
− Lángszőnyeg a neve − válaszolta Flört pár másodpercnyi szünet után. − És…
Flört további szavait elnyelte Csenlambek dühös ordítása. Tinian is megdöbbent. A rettenetes lángszőnyeg-robbanófejeket a I’att Fegyverművek egyik, lelkiismereti kérdésekkel nem túl sokat foglalkozó riválisa gyártotta. Bossk fel akarta gyújtani odalent a levegőt, hogy szénné égjen a tüdő, a bőr, a bunda…
Flört tovább beszélt. Tinian háttérbe szorította elméjében a borzalmas képzelgéseket.
− Mi volt ez. Flört? Kérlek, ismételd meg!
− Azt mondtam − válaszolta Flört sértődötten –, hogy egy obahgáz nevű idegméreggel teli tartályt is elhelyezett a szellőzőrendszerben. Jobban tennétek, ha hatástalanítanátok.
− Tényleg… de ahhoz előbb meg kellene találni! – Obahgáz? Idegméreg? Tinian ezt sohasem szagolta volna ki. Bossk háromszoros csapdát állított nekik. A pollen, a lángszőnyeg-robbanófej és most ez.
Csen felpattant az üléséből. Karmait befeszítette a szellőzőrács pereme alá. Tinian hirtelen úgy érezte, mintha be lenne zárva a Nashtah Pupba, és túl kevés lenne a levegője.
− Kösz, Flört. − Vett egy mély lélegzetet, és lassan kifújta. − Bosskot el tudod kapni?
− A fagyasztó belsejében dolgozik. Megtalálta a szivárgást. A Hound… nem nagyon tudom… rávenni az együttműködésre. Nagyon erős akaratú. Még kedvelném is, ha nem állna az utunkban − tette hozzá vidáman.
Bossk legalább nem a hídon volt.
Mit kezdjen egy lángszőnyeg-robbanófejjel, töprengett Tinian. Nem hitte volna, hogy valaha is ilyen felelősséget kell vállalnia. Ki kell lőnie és el kell pusztítania, hogy soha, senki ne használhassa fel. A hőkereső üzemmódot nem lehetett kikapcsolni rajta.
Bossk azt tervezte volna, hogy elgázosítja őket, aztán automatikus vezérlésre állítja a Pupot és felgyújtja a vukik táborát?
Nem volt ideje találgatásokba bocsátkozni. El kellett döntenie, mit csinál. Akár egyenesen a trandoshiak Bírója elé is küldhetné Bosskot és a Hound’s Tooth-t. A torpedó hatalmas, nehéz lövedékként csapódna a Houndba, mivel az űr vákuumjában nincs semmi, ami táplálná a tartalma égését.
Nem. A Pupnak nincs hiperhajtóműve. Ha elpusztítják a Houndot, akkor itt ragadnak egy birodalmi szektor kellős közepén.
Tinian tudta, hogy zavarosak a gondolatai. Pedig szinte biztos, hogy itt van az orra előtt a megoldás.
A Pup pályája kivezette őket a bolygó árnyékából. A Lomabu napja felemelkedett a planéta kék félholdja fölé.
A nap! Tudta, hogy az orra előtt van!
− Kapaszkodj, Csen! − kiáltotta Tinian. Százhúsz fokkal elfordította a Pupot, a torpedóvető torkolatával egyenesen a Lomabu napjára célzott, majd lőtt. A Pup megrázkódott. Csen beverte a fejét a mennyezetbe, és felüvöltött.
Tinian lélegzet-visszafojtva figyelte a torpedó útját. Alig számolt magában háromig, a lövedék rakétái beindultak. A nap felé fordult. Ott nemigen számít majd az a pár száz fokos hőmérséklettöbblet.
I’att nagyapa büszke lett volna rá.
Bossk nyilván nem látta a torpedó kilövését, mivel semmi sem történt. Tinian a bolygó felé fordította a Pupot.
− Csen, hogy haladsz? − Még mindig túl magasan voltak ahhoz, hogy elhagyják a hajót. Ha Bossk megnyitja a gáztartályt, csapdába esnek.
Csen egyik hosszú, szőrös karjával mélyen benyúlt a szellőzőcsőbe. Félrefordította a fejét, még beljebb nyomta a karját, és felnyögött.
Tinian beharapta az ajkát. Ha Bossk visszajut a hídra, azonnal tudni fogja, hogy kilőtte a torpedót. Tudni fogja, hogy elárulta, és a robbanófejet sem lehetett túl könnyű beszereznie…
− Flört? Hogy állsz?
− Mindjárt kész vagyok − csiripelte a parányi droid. − Bossk még mindig dolgozik.
− Tartsd távol a hídtól! Az életünk múlik rajta!
− Próbálom! − csattant fel Flört. − De ha békén hagynátok…
− Békén hagyunk − felelte Tinian. Miközben Csenlambek letépett egy fémdarabot az egyik konzolról, a lány a fogolytábor felé fordította a hajót.
Ez alkalommal kelet felől közelítették meg, a víz fölött. A ragyogó kék horizontot fürkészve Tinian megpillantotta a négy őrtornyot.
A birodalmiak most észre fogják venni őket. Mintha csak meg akarta volna erősíteni a gondolatot, az egyik toronyból lézertűz villant fel. A sugárnyaláb alig hibázta el a Pupot.
Tinian utálta, ha lőttek rá. Nagyot nyelve nézett a vezérlőpultra.
− Csen, hol van a pajzsok kapcsolója?
A vuki felüvöltött.
− Micsoda? − sikoltotta a lány. − Mi az, hogy nincs pajzsunk?
Egy őszülő bundájú vuki észrevette, hogy az egyik torony tüzelni kezdett. A táborban terjedő suttogások korábban már figyelmeztették, hogy készüljön fel egy támadásra. Rohanni kezdett a délkeleti őrtorony felé. Körülötte a vuki rabszolgák ledobták terhüket, szerszámaikat, és megtámadták felügyelőiket.
Egy emberi kar süvített át a levegőn. A több száz vuki torkából elismerő üvöltés harsant fel.
A foglyok beűzték őreiket a toronyba. Lehet, hogy a Birodalom védtelenül talált rá a Kashyyyk vukijaira, de azóta egy dolgot megtanított nekik: harcolni.
A tenger felől a vukikénál is harsogóbb üvöltés hallatszott. A birodalmi lézerek megeresztettek a hajó felé néhány lövést, aztán a tábor belseje felé fordultak az ágyúcsövek.
Ebből a távolságból nem lehetett hibázni. A vakító felvillanás kíséretében föld, homok és beton − és egy tucat fogoly − tűnt el a semmiben. A lökéshullám térdre lökte az idős vukit.
A friss krátert megkerülve az őrtorony felé kezdett kúszni. A turbólézer ott nem találhatja el. A többi életben maradt vuki a birodalmi őrökkel tusakodott a betonfalak mellett.
− Adjátok meg magatokat! − harsogta egy hang az őrtoronyból. − Azonnal adjátok meg magatokat, és nem esik bántódásotok!
A vuki rabszolgák dühös, kétségbeesett üvöltéssel válaszoltak, és tovább küzdöttek.
A torony kapuján egy szakasz nehézpáncélos gyalogos özönlött ki. Kiszorították az őrjöngő vukikat a nyílt térre. Az öreg vuki a nyakát hátraszegve felnézett a toronyra… egyenesen az egyik turbólézer torkolatába.
Az üteg mellett egy fekete egyenruhás tiszt állt.
− Azonnal küldjenek ki vészjelzést! − reccsent rá a mellette álló, barna egyenruhás beosztottjára. − Hívjanak segítséget… hívják Desnant… azonnal!
Csenlambek még mindig a szellőzőcsőben kotorászott. Nem sikerült hatástalanítani a gáztartályt; Flört nem tudta csapdába ejteni Bosskot; a válla pedig úgy lüktetett, mintha kiugrott volna a forgója, miközben még egy centivel beljebb próbált nyomakodni a szellőzőbe.
− A birodalmiak vészjelzést adtak le! − dőlt rá Tinian a botkormányra. A felderítőhajó meredeken felhúzott. Csen nekifeszült a hirtelen rátörő tehetetlenségi erőnek, a karját azonban nem húzta ki a szellőzőből.
Odaüvöltött egy kérdést Flörtnek.
− Könnyedén − csiripelte Flört. − Hound imádja zavarni az adásokat. Azt mondta…
− Elkaptad már Bosskot? − vágott a szavába Tinian.
− Még dolgozom rajta − válaszolta Flört. − Hagy-ja-tok békén!
− Akkor hagyd a fenébe a zavarást! − kiáltotta Tinian. − Majd…
− Hoppá! − csippantotta Flört.
Csen kirántotta a karját a csőből.
− Az egész hajón megszólaltak a riasztók! − nyögte ki Flört remegő hangon.
Csen lemondóan rácsapott a falra. Most már semmit sem tehetett. Bossk kiugrik a fülkéből, és visszarohan a hídra. Aztán ő és Tinian elkezdi beszívni az obahgázt. Odakiáltott a lánynak, hogy vigye a szárazföld felé a Pupot, és készüljön fel a kiugrásra. Szorult helyzetben lesznek, de legalább életben maradnak.
− Még mindig hatszáz vukit tartanak sakkban azzal a turbólézerrel! − tiltakozott Tinian. − Ki tudom lőni, mielőtt Bossk elkap minket. − A Pup megrázkódott, ahogy a lány újra ráfordult a célra.
A kis ember nőstény néha nagyon meg tudta lepni a bátorságával a vukit. Csen szótlanul levetette magát az ülésébe.
Újabb vészjelzés? Bossk dühösen ledobta a csavarkulcsot.
− ExTen-Di! − kiáltotta. − Gyere ide!
Miközben a hatalmas droid elindult felé, a fagyasztófülke mennyezetén ismét kigyulladt egy fehér biztonsági lámpa.
Bossk az ajtó felé vetette magát. Energia sistergett fel körülötte. Megpörkölt pikkelyekkel, lehorzsolt fejjel zuhant vissza a fülkébe.
− Kapcsold ki az erőteret! − üvöltött fel.
Az X10-D még egy métert gördült előre. Aztán megtorpant, mintha valaki másra figyelt volna, majd egy helyben megfordult. Tett egy teljes fordulatot. Aztán még egyet.
Végül pedig visszament a helyére, a fal mellé.
*
− Várjatok! − kiáltotta Flört.
− Mi van? − Tinian tartotta a pályájukat. Az őrtorony öt másodperc múlva lőtávolon belül lesz.
− Elkaptam! − sikoltotta Flört. − Hound teljes hozzáférést engedett a…
− Ne fecsegj! − kiáltott rá Tinian. − El ne ereszd! − A parányi droid végre megtalálta a megfelelő kombinációt. − ExTen-Dit állítsd őrségbe a fülke elé!
− Azonnal.
Tinian lecsapott a tűzkioldóra, miközben Csen egy vuki erejével dőlt rá a botkormányra. Az energiasugár felvillanása betöltötte a Pup pilótafülkéjét.
− Igen! − visította Flört. Aztán hirtelen ellágyult a hangja. Szinte dorombolt. − Hound, te egyszerűen lenyűgöző vagy! Csodálatos! Minden parancsot teljesít − magyarázta Csennek és Tiniannak. − Hound − dorombolta újra − zárd le azt a fagyasztófülkét, és állítsd elé ExTen-Dit!
Csen pár száz méterre felemelkedett a levegőbe. Az őrtorony turbólézere által vágott kráter körül vukik nyüzsögtek. A kerítések mellett birodalmiak álltak, a kézifegyvereikkel próbálták megfékezni a megvadult foglyokat.
A megmaradt turbólézerüteg a Pup felé fordult. Csenlambek mind a három tengelye mentén forogva visszafordította a hajót. Közelebb… még közelebb… Tinian visszafojtotta a lélegzetét.
A vuki tüzet nyitott. A torony izzó szilánkokat szórva maga köré felrobbant.
Csenlambek felkapta a Pup orrát, és teljes sebességgel az űr, a Hound’s Tooth felé vette az irányt.
Tinian kényszerítette magát, hogy egyenletesen lélegezzen. Már csak egy kicsit kell kibírniuk… Ha Bossk kiszabadul, azonnal elgázosítja őket. De még egy meghibásodás is megölheti vagy megbéníthatja őket.
Várjunk csak! Mióta fél ő a haláltól?
Leásott az érzései mélyére. Daye olyan régóta, olyan szörnyen hiányzott neki, hogy semmilyen más érzelem nem tudta betölteni a szívében tátongó űrt. Csenlambek azonban törődött vele. Tinian pedig szerette volna megvédeni viszonzásul.
És most már ő is törődött saját magával. A képességeivel hozzá akart járulni a galaktikus méretű küzdelemhez. A Lázadók elvesztették Dayét; ha Tinian tovább harcol, akkor talán enyhíthet ezen a veszteségen.
Bocsáss meg, Daye! − suttogta, miközben megjelent előtte a férfi arca. − Szeretnék veled lenni… de élni is szeretnék. Megértesz, ugye?
A Hound egyre nagyobb lett a képernyőkön.
Ha életben akar maradni, akkor jobb lesz, ha a következő pár percet gondolkodással tölti. Az allergiát kiváltó anyag, akármi is volt az, még mindig ott lebegett a Hound levegőjében.
− Flört! − kiáltotta. − Valami van a Houndon, amitől Csen és én rosszul lettünk. Meg tudod oldani, hogy Bosskot is fogva tartod, de közben ez ügyben is teszel valamit?
Flört tétovázott egy pillanatig.
− Az a valami mekebvevirágpor. Erős hisztamin-reakciót vált ki az emlősökből, de a hüllőkre ártalmatlan. Hound épp most kezdte el átszűrni az összes levegőt. Ha tudtok várni pár órát, minden tiszta lesz.
− Azt lesheted! − morogta Tinian. Körülnézett a Nashtah Pupon. − Csen, miből csinálhatnánk légzőmaszkokat?
A vuki csodálkozva morgott rá.
− Nem az ideggáz ellen − bokszolt bele a vállába a lány. − A Hound tele van pollennel, ha elfelejtetted volna.
Csen felemelte az egyik karját, és belemarkolt hosszú szőrébe. A mozdulatot hosszú, összetett javaslat követte.
− Ez az! − kiáltotta Tinian. − Tényleg úgy tapad a szőrödre, mint a ragasztó…
Mire Flört kinyitotta a Hound hangárjának a kapuit, Csen és Tinian hevenyészett, a lány zubbonyának ujjából és a vuki szőréből készült légzőmaszkokat viselt. Csen letette a Pupot a hangárban. Tinian azonnal kiugrott a fedélzetre. A szeme könnyezett, de tudott lélegezni. Csen félretolta maga elől, és elviharzott a folyosó felé.
A lány szaporán pislogva légmentesen lezárta a Pupot, nyugodtabb időkre halasztva az obahgáz problémáját. Aztán őrülten rohanva Csen nyomába eredt.
Bossk az egyik fagyasztófülkében dühöngött, le-le-pattanva az energiamezőről, és dühösen, teljes erővel püfölve a belső falakat. Csen megállt a fülke előtt. Az egyik kezét csípőre tette, a másikkal a légzőmaszkját fogta, és hisztérikusan röhögni kezdett. A hatalmas rakodódroid egy kapcsolótábla előtt állt, egyik kinyújtott karjával folyamatosan lenyomva tartva az erőtér kapcsolóját. Az erőtér teljesen átlátszó volt, csak akkor szikrázott fel, mikor Bossk hozzáért.
Csenlambek hátravetette a fejét. Tinian vigyorogva betapasztotta a fülét, ahogy a vuki győzedelmes üvöltése feldübörgött a falak között.
− Szép munka, Flört! − mondta a lány hangosan.
− Semmiség az egész, Tinian − válaszolta egy rekedtes női hang.
− Flört? − fordult meg maga körül hitetlenkedve Tinian. Ki volt ez?
− Mi a következő lépés? − A hang olyan szenvedélyesen búgott, hogy még egy bakurai sárkánygyík is elolvadt volna tőle.
− Flört, mi ez az egész?
− Hound beszédszintetizátorát használom! − nevetett fel a szexi alt. − Hát nem csodálatos?
Csenlambek morgott valamit magában, de a szeme vidáman csillogott a légzőmaszk fölött.
− Megteszi − dorombolta Flört. − A következő állomás az Aida-rendszer és Io Desnand kormányzó. Úgy hallottam, csinos vérdíjat tűzött ki az egyik pikkelyes útitársunk fejére.
− El fogom pusztítani ezt a hajót! − acsarkodott Bossk. − Magammal viszlek titeket a Bíró elé!
Bezárva persze nem tehetett semmit… vagy mégis?
− Mindenhol vannak vészkapcsolóim! − Felnyúlt a feje fölé, és elkezdett leszedni egy panelt a mennyezetről.
Tiniannak görcsbe rándult a gyomra.
− Flört! − kiáltotta. − Remélem, Hound hallotta ezt! Bossk el akarja pusztítani!
− Ó, persze hogy hallotta! − kurrogta Flört. − És meg is engedte, hogy kiiktassam Bosskot minden vezérlőáramkörből.
A trandoshi hozzávágta a panelt az erőtérhez, és egy pillanatra eltűnt a fényes szikrazuhatag mögött.
− Ne aggódjatok! − dorombolta Flört. − Kikapcsoltuk azt az önmegsemmisítő áramkört.
− Kikapcsoltuk? − nyomta meg az utolsó szótagot Tinian.
− Hound és én. Ki más?
− Csen − morogta Tinian meztelen karjait dörzsölgetve −, le kell szállítanunk a foglyot.
Bosskot Desnand kormányzó három, erőtérkesztyűvel felszerelt rohamosztagosának kellett kirángatnia a fagyasztókamrából. Egy barna egyenruhát viselő birodalmi átnyújtott Tiniannak egy kreditchipet.
− Parancsoljon, madame Hellenika. Negyvenezer kredit, mínusz háromezer a rohamosztagosok szolgálataiért.
Tinian ezt korrekt üzletnek tartotta. Egy hatalmas, zsúfolt leszállópályán álltak, a Hound mellett. Bosskot csak így lehetett átkísérni a börtönbe.
− Háromezer? − tiltakozott azért már csak becsületből is. − Ez rablás! Ez…
− Azt javaslom, azonnal hagyják el az Aida-rendszert − vágott a szavába a birodalmi –, mielőtt még alaposabban utánanéznénk önnek és a társának. Csak a Békefenntartási Szabályzattal lehet a magukhoz hasonló söpredéket kordában tartani. Gyanítom…
− Rendben van, uram − lépett hátra Tinian. − Köszönöm, uram. Minden jót, uram. − Azzal sarkon fordult, és felszaladt a Hound rámpáján.
Bossk egy börtöncella priccsén kuporgott. A karmai viszkettek. Megpróbált lyukat kaparni a falba, azonban rá kellett jönnie, hogy azt üvegacéllal borították be.
Az odakint álló rohamosztagos vigyázzba vágta magát. Az erőtérrel elzárt bejárat előtt felbukkant Io Desnand birodalmi kormányzó, ez a magas, elpuhult, vattacukorszerű ember, aki soha nem mert volna szemtől szemben kiállni Bosskkal.
Egy még nála is puhányabb nő állt mellette. Úgy csüngött a karján, mint egy kinövés, festett, hosszú műszempillái alól elővillantak eres szemei. (Bossk szinte már várta, hogy a szempillái lehulljanak, és szárnyas rovarok rajzzanak elő alóluk.)
− Ó! − kiáltott fel. − Igazad volt, Io. Ez tényleg hatalmas!
Bossk fenyegetően meredt rájuk.
− Elpuskáztad az előléptetésemet, fejvadász − közölte Desnand sötéten. − Van valami utolsó kívánságod?
− Előléptetés? − üvöltötte Bossk. − Miről beszél maga? Azok a vukik…
− Csalétkek voltak egy kelepcében, fejvadász. És a Lázadók flottája helyett csak egy nyomorult kis gyíkot sikerült csapdába ejtenem. De most legalább teljesíthetem egy ígéretemet, amit két éve tettem Feebee-nek − ölelte át a nő vállát.
A nő vérszomjas mosolyától Bossk ereiben megfagyott a vér; mintha a Bírót látta volna emberi álarc mögé bújva.
− Mindig is szerettem volna egy gyíkbőr ruhát − gügyögte a nő. − Földig érőt és egy darabból, különben nem autentikus. Igen, Io − nyomta oda az arcát a férfi kézfejéhez. − Ez nagyszerű lesz!
Bossk nekirontott az erőtérnek, és nekirepült a hátsó falnak.
− Ártatlan vagyok! − kiáltotta, miközben talpra szökkent. − Semmi közöm a tervéhez, Desnand! Nem is tudtam róla. Mint ahogy most sem tudok!
A páros kart karba öltve elsétált.
Bossk hitetlenkedve bámult utánuk. Meg fogják… nyúzni? Lenullázódik? Ennek a lénynek a ruhatárát fogja díszíteni a Bíró oltára helyett?
Térdre rogyott, és vadul kaparni kezdte a padlót. Ki fog jutni innen, visszaszerzi a hajóját, és folytatja a Vadászatot… Valahogy…
Tinian elnyúlt a Hound bal oldali kabinjának ágyán. A hajó ideiglenesen visszatért a Lomabu III-ra, a fogolytáborba. Csen átköltözött Bossk kabinjába. Az az ágy szélesebb és hosszabb volt, mint a többi. Flört megoldotta, hogy mind a két hálókabinból irányítani lehessen a hajót. Csen legnagyobb meglepetésére (de nem a Tinianéra) a parányi droid minden egyes alkalommal hevesen tiltakozni kezdett, mikor megpróbálták leválasztani a Houndról. A vuki végül bedugta az X10-D energiacsatlakozójába, és ott is hagyta.
Így hát Flörtből boldog droid lett, egy nagy, erős testtel. Most már csak egy kis sminkre lett volna szüksége, állította…
Flört a Lomabuig vezető ugrás nagy részét a Hound programozásának tanulmányozásával töltötte, csak időnként bukkant fel, hogy bejelentse, a hajó milyen újabb bámulatos képességeit fedezte fel.
− Ez a hajó képes pályát változtatni a hiperugrás közben! Hound, te egyszerűen csodálatos vagy!… Houndnak van egy fegyverzetáramköre beépített funkció-visszajelzőkkel. Még nem tudom, hogy működnek, de mind a két quad-ágyúval egyszerre is lehet lőni… teljes energiával!… Figyelj csak, Tinian! Hound tudja, hogy kell szuborbitális pályán lebegni, miközben teljes energiára tölti a hasi pajzsokat…
És végül így is végeztek a fogolytábor birodalmi őreivel. A Hound zuhanórepülésben, dübörgő hajtóművekkel, teljesen feltöltött pajzsokkal ereszkedett le, miközben Csen és Tinian az ágyúkat kezelte. Az új kráter közepén értek földet, készen arra, hogy felvegyék a foglyokat.
A vukik azonban egyetlen birodalmit sem hagytak életben. A homok nagy lakomát ült aznap.
Csen este a hajón kívül ünnepelt kiszabadított fajtársaival. Tinian ünnepélyesen rászórt egy marék földet a Csen által elégetett bundákra, táncolt három kört a tűz körül, egyik kezével társa hatalmas mancsát szorongatva, a másikkal egy idegenét; ezután azonban egyszerűen képtelen volt lépést tartani a megmámorosodott vukikkal.
Holnap − vagy talán holnapután, helyesbített Tinian a kintről beszűrődő zaj hallatán − mindenkit bezsúfolnak a fedélzetre, és eltűnnek innen, mielőtt még megérkeznének Io Desnand csapatai. A Hound ötszázkilencvenhárom vukival a fedélzetén csak egy rövid ugrásra volt képes, s az utasok még így is szörnyen megterhelik majd a létfenntartó rendszereit. Flört azonban állította, hogy el tudnak jutni az Aida-rendszerbe. Onnan majd Csen lázadó barátai tovább szállítják a vukikat.
Az ünneplés során Csenlambek félrevonta, és mindkét mancsát a fejére tette, jelezve, hogy a tanulóévek véget értek, és arra kérve, hogy maradjon a társa és a barátja. Tiniannak volt egy fél hajója, tizennyolcezer kreditje és egy teljes Vadász státusa. Az elmúlt két év során először gazdagnak érezte magát.
Csen a vérdíjai nagy részét általában elosztogatta. Talán neki is ezt kellene tennie…
Másfelől viszont az a birodalmival kitömött zubbony „söpredéknek” nevezte. Tinian megszaglászta második legjobb fekete zubbonyát… illetve a legjobbat azok közül, amelyeknek még voltak ujjai. Most már gondolkodhat azon, hogy új ruhákat vesz magának.
Lustán ásított egyet.
Majd később eldönti, mi legyen.
Csenlambek szédülten kiszállt a táncosok köréből, és leült egy üres rohamosztagos-sisakra. A Hound betöltötte a fogolytábor közepét, s úgy csillogott a fehéren izzó lámpák fényében, mint egy sima, ragyogó jéghegy. Egy kicsit hűtlennek érezte magát, amiért ennyire csodálja a hajót. Hiányozni fog neki a Wroshyr.
Kinyújtotta az ujjait, és beletúrt a bal alkarjáról lelógó szőrbe. Nem tartotta magát hiúnak, de tetszett neki a bundája. Pontosan úgy, ahogy volt.